Van egy szokatlan hobbim: szeretek különleges szituációkban (is) bűvészkedni. Ha híres sztár érkezik Magyarországra – különösen, ha olyan, akiért magam is rajongok – akkor kezemet-lábamat töröm, hogy elkápráztathassam néhány mutatvánnyal. Általában balesetmentesen zajlik a dolog, de Liza Gerrard mosolyáért majdnem tényleg lábamat törték… Olvass tovább, és elmesélem, hogyan játszottam ki az őrszolgálatot!

A múltkori írásban már megemlítettem, milyen hálás vagyok a sorsnak: világrekorder bűvészként sok olyan emberrel ismerkedhetek meg, akivel mondjuk nehézgépszerelőként valószínűleg soha nem találkoznék:)

Előfordul, hogy meghívnak egy-egy produkcióba, és bemutatnak a műsor sztárjának –például amikor Jonathan Rhys Meyers kézdublőre voltam – de máskor nehezebb a dolog, és valódi bűvésztrükköket kell bemutatnom ahhoz, hogy a sztár közelébe kerülhessek.
Így történt ez Liza Gerrard-dal is, ahol nem keveset kockáztattam a művésznő mosolyáért…

Találkozásom Liza Gerrard-dal

Liza Gerrard egy fantasztikus hangú énekesnő, aki számtalan gyönyörű dallal ajándékozta meg közönségét. Legtöbben talán a Gladiátor című filmből ismerhetik hangját, a Now We Are Free című számot érdemes lejátszani, ha szépet akarsz hallani – nem véletlenül nyertek érte Golden Globe díjat Hans Zimmer zeneszerzővel.

Tavaly lépett fel Havasi Balázs műsorában, aminek egyik résztvevőjét egészen véletlenül ismertem. :)
Hetekkel korábban rágtam a fülét, hogy hozzon össze a művésznővel (szigorúan plátóian, természetesen), de nem ígérhetett semmit: azt mondta, hogy be tud vinni a színpad mögé, de onnan már nekem kell boldogulnom.

El is jutottam a művésznő öltözőjének ajtajáig, ami előtt egy szigorú arcú biztonsági őr ült. Próbáltam elvarázsolni valami trükkel, eltüntetni egy bűvészdobozzal, de nem sikerült, így csak ácsorogtam ott ártatlan arccal, és csodáért fohászkodtam.
És – ahogy a filmekben lenni szokott – a szerencse mellém állt! A biztonsági őr telefonhívást kapott, elfordult egy pillanatra, én pedig huss, beiszkoltam az öltözőbe. Felvettem a legszebb mosolyomat, benyitottam az ajtón… és csak egy újabb folyosóra jutottam. Szerencsére az újabb ajtót már nem őrizte senki, így udvariasan bekopogtam, és beléptem a művésznőhöz.

„Jó estét kívánok, Lui vagyok, világrekorder bűvész, a rendező ismerőse: barátom azt kérte, hogy a műsor kezdetéig szórakoztassam Önt néhány bűvészmutatvánnyal” – hadartam el egy szuszra.

Siker! Liza Gerrard-nak megtetszett az ötlet, így bemutathattam néhány, külön neki összeállított mutatványt, amit hangos tapssal jutalmazott, majd dedikáltattam a magammal hozott képet, és távoztam.
A Havasi Symphonic show fantasztikus volt, a nézők imádták, de azt hiszem, én voltam a legboldogabb ember a nézőtéren :)