Na, nem, kedves olvasóim, ez nem egy olyan poszt lesz. A mai bejegyzés egy sokkal csúnyább dologról szól: azokról a bűvészekről, akik nem átallanak más bűvészektől trükköket, illúziót csenni. Mert inspirálódni lehet – de valamit egy az egyben ellopni az bűn! A mai bejegyzés tehát arról szól, hogyan tanuljunk becsületesen másoktól, és hogyan alakítsuk át úgy, hogy ne lopás, hanem egy új trükk összeállítása legyen belőle. Olvass tovább!

Lopni csúnya dolog, nem is kell megmagyaráznom, hogy miért, ugye?
Nem csak pénzt, vagy autót, hanem szellemi terméket sem illik eltulajdonítani.
Például bűvésztrükköket.

Sokszor a legegyszerűbb dolgok a leglenyűgözőbbek, és számtalan bűvésznek vannak olyan „attrakciói”, ami a közönség számára felfoghatatlan, de egy jó szemű kolléga pár pillanat alatt rájöhet a titok nyitjára. Nincs ezzel semmi baj: a bűvész nem a pályatársait, hanem a közönséget akarja lenyűgözni.
A baj akkor kezdődik, amikor a jó szemű kolléga nem csupán megfejti a trükköt, de rögtön elő is adja – sajátjaként.
Ez ma már különösen könnyű, még csak el sem kell menni az előadásra (a lebukást kockáztatva): az ember csak fellép a youtube-ra és számtalan bűvésztrükköt leshet el egy órán belül.

Nem szép dolog.

Akkor már tanulni sem szabad egymástól?

Dehogynem, sőt!
A jótól tanulni nem bűn: így leszünk mi magunk is egyre jobbak. Sőt, sok bűvész (köztük magam is) kifejezetten értékesíti a trükkjeinek egy részét: bárki megvásárolhatja hozzá a kellékeket, megtanulhatja és előadhatja sajátjaként. Ez nem új keletű dolog, amióta a bűvészet létezik, azóta tanulnak egymástól az illuzionisták.

Ám a tanulás során fontos, hogy soha ne másoljunk egy-az-egyben trükköket – még akkor sem, ha azt a trükköt legálisan „vettük meg” vagy tanultuk a kollégától.
A másolt trükkök ugyanis egyszerűen nem működnek. Soha nem lesz olyan jó, olyan sikeres, mint az eredeti.

Számtalan el nem ismert bűvész van, akik innen-onnan „tanulnak”, ellesik a sikeres illuzionisták nagy mutatványait, majd csodálkoznak, hogy ők miért nem futnak be ugyanazzal a trükkel, mint a nagy eredeti.
Szerencsére a közönség is éles szemű: azonnal kiszúrja a csalást, és ha nem is tudatosan, de elutasítja.

Azok a bűvészek ugyanis, akik innen-onnan lesik el a dolgokat, általában ugyanúgy is adják elő, mint az eredeti: ahány trükk, annyi stílusban. Nincsen saját stílusuk, ők maguk nincsenek benne a produkcióban, minden mozdulatuk máshonnan van. Egyszerűen hamisak!

Hogyan tanuljunk egy másik bűvésztől?

1. Először is: engedéllyel. Ahogy fent is írtam, számtalan bűvész trükkjeit lehet ellesni, vagy megvásárolni, ezek teljesen legális és etikus megoldások. De ez még mindig csak az első lépés…
2. Másodszor is: saját stílusban. A trükköt nem elég ellesni: azt gyakorolni, finomítani kell, testre kell szabni, saját zenével, körítéssel, előadással… Csak akkor szabad előrukkolni vele, amikor már úgy érzi az ember, hogy együtt született ezzel az illúzióval. Akkor már saját: akkor már a közönség is el fogja hinni.

        Szerintem ez a siker felé vezető út.

        Te mit gondolsz erről?