„Lui, te most bűvész vagy, vagy illuzionista, vagy mentalista?” – kérdezik sokan, és bevallom őszintén, én is hibás vagyok egy kicsit abban, hogy a fogalmak így összemosódnak a fejekben: a magyar nyelv szépségeit kihasználva sokszor használom szinonimaként a mágiához kapcsolódó kifejezéseket. Pedig a valóságban igenis van különbség a bűvészet egyes fajtái között. A mai cikk célja, hogy kiköszörüljem ezt a csorbát, és elmeséljem, mi micsoda a bűvészet világában:) Tarts velem, olvass tovább!

A bűvészet az nem egy egységes valami: számtalan ága van, és a legtöbb bűvész már pályája hajnalán eldönti, hogy melyik stílus mellett teszi le a voksát.
Én szeretem a változatosságot: több műfajba is szeretek belekóstolni, kísérletezni, szem előtt tartva, hogy amikor a közönségnek mutatom be a tudásom, akkor mindegyiket egyformán magas minőségben tudjam prezentálni.

Nos, nézzük, melyek ezek a stílusok:)

Színpadi bűvészet

A bűvészet legismertebb, legelterjedtebb változata, általában a legtöbb embernek ez jut eszébe először, amikor azt mondom, hogy bűvész vagyok.
Ahogy a műfaj neve is sugallja, ilyenkor egy színpadon állva adja elő megkoreografált műsorát a bűvész: a színpad lehet egy céges rendezvény, bál, vagy akár falunap pódiuma, a lényeg az, hogy ez egy klasszikus előadásról beszélünk.

A színpadi bűvészet általában mérsékelten interaktív, lehet zenés, vagy szöveges, és olyan hagyományos kellékeket vonultat fel, mint a kendő, golyók, kártya, vagy akár a galamb.

Mentalizmus, avagy gondolatolvasás

A bűvészet legmisztikusabb, és talán az egyik legvarázslatosabb ága. Nem kell hozzá sok kellék, inkább természetesnek tűnő, hétköznapi tárgyakat használ a bűvész, mint például a ceruza, papír, könyv. Mégis garantáltan elvarázsolja a közönséget, hiszen míg a hagyományos bűvészetnél mindenki tudja, hogy valami trükk van a dologban („biztos végig ott volt a galamb valahol a ruhaujjában!”) addig a mentalizmusnál sokkal nehezebb rájönni, hogy mi is folyik valójában. A nézőknek olyan érzése van, hogy a mentalista belelát a fejekbe, ami kicsit kényelmetlen ugyan, de mindenféleképpen lenyűgöző.

Szeretem a mentalizmust is, mert emberközeli, és sokkal bensőségesebb kapcsolatot lehet kialakítani a nézőkkel – mintha már régóta ismernénk egymást.

Mikromágia – pici varázslat

A mikromágus az nem egy ici-pici Gandalf, hanem egy olyan bűvész, aki kisebb kellékekkel hajt végre trükköket. Nagy előnye, hogy nincs színpadhoz, sőt, semmilyen helyhez kötve, nincs elválasztva a bűvész és a közönsége; az emberek között sétálva lehet egymás után bemutatni a trükköket, így nagyon közvetlen.

Hatalmas kézügyesség kell hozzá, hiszen a mikromágiát gyakorolva nagyon nehéz átverni a közönséget: közvetlen közelből látják a trükköket, és könnyen leleplezik a csalást.

Komikus bűvészet

Újra igen népszerű válfaja a bűvészetnek, amikor a trükköket humorral kombinálják, sőt, az előadásban kifejezetten a nevetés dominál: régen kissé bohócos volt a stílus, ma már inkább a stand up irányába mozdul el, amiben a bűvésztrükkök csak megfűszerezik az önmagában is szórakoztató előadást.

Visszatérő elem a komikus műsorokban, hogy a trükk elsőre nem sikerül, utána másodszorra-harmadszorra összejön ugyan, de ezen a bűvész legalább annyira meg van lepődve, mint a közönsége.

A komikus bűvészet a műfaj kifigurázásának tűnhet, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne: az előadónak nagyon profinak kell lennie ahhoz, hogy könnyedén mutassa be a trükköket, és még a poénjain is nevessen a közönség.

Illuzionista előadások

Bár több műfajban is mozgok, a lelkem mélyén még mindig ez az igazi bűvészet; már a múltkor is meséltem róla, hogy én a kezdetektől hatalmas színpadi show-ra vágytam, ez vonzott engem az előadóművészet felé.
Olyan klasszikus trükkök tartoznak ide, mint például az asszisztens lebegtetése, vagy kettészelése – ezek a hagyományos elemek egykor pont annyira lenyűgözték a közönséget, mint ma egy autó elővarázsolása a semmiből.

Az illuzionizmus pont ez: látványra épülő előadás, hatalmas, csillogó kellékek, lenyűgöző dekoráció, lélegzetelállító show-műsor. Az illuzionizmus a legtöbbször színpadi előadás, de a közönség lenyűgözése érdekében elszakadhat a pódiumtól – mint például amikor David Copperfield eltüntette a Szabadság-szobrot.

És igen, ide tartozik a titkos kedvencem, a Las Vegas show is, amiről itt már meséltem.

Utcai bűvészet

Az utcai bűvészet a bűvészet újhulláma: nagyon interaktív, nagyon közvetlen, nincs elhatárolva a bűvész és a közönsége, hanem „csak úgy”, az utcán, egy bárban, vagy más, szokatlan helyszínen mutatja be a bűvész a trükkjeit. Nem hagyományos előadás, nem kell rá jegyet venni, sőt, a közönség sokszor nem is tud róla, hogy itt most valamilyen performansz vár rá.

Az utcai bűvészet sokszor valóban utcai; személyes kedvencem, Dynamo éppen azzal vált híressé, hogy az utca emberének tartott rögtönzött bemutatókat.
Sőt, én is ezzel váltam híressé, amikor 2013-ban megdöntöttem az utcai bűvészet Guinness-rekordját, és 31 órán keresztül egymás után mutattam be több trükköt egy siklósi hotel vendégeinek.

Szórakoztató volt, de azért kissé fárasztó is:)

Neked melyik a kedvenc stílusod?